Művészek » Tihanyi Lajos
Súlyos betegségének következtében 14 éves korában süketnéma lett, így gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Rajzolni kezdett, majd 1904-ben beiratkozott a budapesti Iparrajziskolába. Később egy magániskola növendéke lett, majd 1907 és 1910 között Nagybányán képezte magát. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban és Olaszországban, a francia fővárosban elsősorban a fauvizmus hatott művészetére. Nagybányán a „neósok”, majd 1909-től a Nyolcak csoportjához csatlakozott. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a MA Váci utcai szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött. Itt ugyan fenntartotta a kapcsolatot a magyar emigráció többi tagjával, 1923-ban mégis települt Párizsba át. A francia művészvilág hamar befogadta: Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuşi-val és Utrillóval egyaránt kapcsolatban állt. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus stílusjegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. Az Abstraction-Créacion csoporthoz 1933-ban csatlakozott. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.
