Művészek » Spányi Béla
Spányi Béla 1852. március 19-én Pesten született. Tanulmányait Szolnokon, majd Bécsben végezte. Élt és alkotott Münchenben és Párizsban, de legszebb alkotásai Bodajkon születtek.
Az itteni mocsaras, nádas, szabad természet adta meg végleges művészi irányvonalát és ennek a tájnak hangulatát tükrözi festményeinek túlnyomó része. Képei Európa-szerte keresettek voltak. Gyermekéveit Szolnokon töltötte és itt ébredt fel először benne a vágy a természet szépségeinek tolmácsolására. Vácon kezdte tanulmányait egy Török nevű festőnél. Állami ösztöndíjjal 1870-ben Bécsbe ment a festészeti akadémiára, de hamar jutott arra az elhatározásra, hogy az iskolai szabályok és kötöttségek helyett magától a természettől kell tanulnia 1878-ban visszatért Szolnokra és ez időtől a szabad természet lett a mestere a fiatal festőnek. Külföldön neves mesterektől tanult, de megtartotta saját művészi irányvonalát, nem lett utánzója soha senkinek. Egyedi stílusának, melankólikus, meleg hangulatú képeivel nem csupán hazájában emelkedett nagy népszerűségre, hanem külföldön is.
Müncheni tartózkodása alatt a bajor és amerikai műkereskedők elhalmozták megrendeléseikkel. A bajor régens herceg is nagyra becsülte tehetségét, képeiből is vásárolt és gyakran felkereste műtermében. 1980-as évek végén szolnoki otthona környékén már nem talált megfestésre alkalmas tájat. Barátai több vidéket is ajánlottak neki, de azok nem nyerték meg tetszését. Elindult hát maga tájat keresni, így került Bodajkra.
Mikor hazatért, örömmel újságolta barátainak: most láttam egy igazán szép tájat, ahol örökösen esik az eső és alig lép az ember kettőt, már valami pocsolya szélére jut, ahol festői összevisszaságban henteregnek a békák. Akárhová nézek mindenütt sár, mindenütt korhadt fák és összedőlt vályogkunyhók.
Ó be isteni vidék! Ezt már érdemes festeni. Legszebb képeinek ez a vidék adta az ihletet.
Képei szerte a világon szétszóródtak, de munkáinak nagy része országon belül maradt. Állami aranyérmet kapott az "Őszi napfény", Róth - díjat a "Sás-szedő", Társulati díjat az "Őszi reggel" című képe.
Néhány alkotásának a címe: Utolsó gólya, Őszi hangulat, Mocsaras táj, Falu vége, Országút este, Bodajki Kálvária, Pihenő, Alkony, Dobai vára, Erdők mélye, Napos út, Nádas tavon... stb.
Az Országház ebédlőjébe öt nagy méretű freskót készített (Magyar várakról).
1890-es évek végén a kormány megbízásából Bosznia regényes vidékéről készített képeket. 1905-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Több képét őrzi a Nemzeti Múzeum, néhányat a Szépművészeti Múzeum, a szegedi Móra Múzeum. Munkássága kezdetén szerény anyagi körülmények között élte mindennapjait.
