Művészek » Pállik Béla
Pállik Béla Nagymihályon, Zemplén megyében született 1845 február másodikán. Már ungvári iskolásgyermek korában kitűnt társai közül rajzolási készségével, amelyet különösen édesanyja, Pállik Terézia fejlesztett benne. "Először édesanyámtól tanultam rajzolni - - írta 1898-ban Ambrozovics Dezsőnek - - azontúl pedig Waldstein János gróf nővérétől, Sztáray Mária grófnőtől kaptam az első oktatást. Innen származik Waldstein János gróf ő excellenciájá-val való ismeretségem." Mint gyermekifjú jött Budapestre, ahol a rajzolásban Landau volt tanítója, de eljárt 1860-ban későbbi barátjához, Valentiny Jánoshoz és a hatvanas évek elején Van der Veiméhez is, aki a Hal-téren iskolát tartott. Emellett szorgalmasan járt a Múzeumba, ott képeket másolt, amelyeknek aztán szíves vevője akadt Waldstein grófban. "A gróf - - írja tovább Pállik az említett levélben - - ajánlott be 1866-ban Andrássy Gyula gróf ő excellenciájához, akitől egy évig magán-ösztöndíjat élveztem és néhány arcképet is festettem neki: gyermekeit, Tivadar és Gyula grófokat és Ilona, most Batthyány La-josné grófnőt. Ugyancsak Waldstein és Andrássy grófok pártfogása révén kaptam meg a három éves, évi 420 forintból álló bécsi királyösztöndíjat (Szász Gyulával és Frecskay Lászlóval együtt), 1872-ben pedig 600 forint utazási ösztöndíjban részesültem."
Még mielőtt Bécsben rendszeres oktatásban részesült volna, két képet állított ki a Képzőművészeti Társulat 1865-iki kiállításán, Budapesten. Női tanulmány fej ék voltak, amelyeket meg is vettek a Társulat, tagjai közt való ki-sorsolásra. De már ezidőtájt foglalkozik állatfestéssel is. Sokat járt a soroksári legelőkön s temérdek vázlatot festett ott. 1867-ben, amidőn belép a bécsi képzőművészeti akadémia növendékei közé, rövid időre helyet engednek ezek az állattanulmányok a rendszeres akadémiai stúdiumnak, amelynek eredménye az lett, hogy három év után Engerth magához vette mesteriskolájába. Ez akkor meglehetősen sokat jelentett Bécsben. Hűséges mecénása, Waldstein gróf, most sem hagyja cserben. Magához hívja Várpalotára s ami szabad ideje volt a fiatal akadémikusnak, azt a várpalotai kastélyban tölti. A könyvtárterem nagy mennyezetére viaszfestékkel terjedelmes kompozíciót, lest Guido keni Aurorája nyomán. Az oldalfalakra a néhai Waldstein és Zichy gróf házastársak életnagyságú arcképei kerülnek. A lépcsőházba, vadászati tárgyú festmények, Úgy látszik, hogy az arckép festés kínálta neki a legbiztosahb kenyeret s ezt figyelembe kellett vennie, mert 1868-ban szülei is hozzá költözködtek. Ezek közül az arcképek közül hivatalos megbízásból készült a királyi pár arcképe Nagyvárad és Zágráb számára. De a nyár mindig alkalmat juttatott neki az akol-és birkatanulmányok számára is. Hol Waldstein grófnál, hol Kendeffy Árpád boldogfalvi birtokán, hol Geszten a Tisza-család uradalma bán végzett nagy szorgalommal ilyfajta tanulmányokat.
Münchenbe 1873-ban jutott. Pilotynál rövid ideig maradt, utána Wilhelm Dietz volt szintén rövid ideig mestere. Mecénása még itt is kezére jár, juttat számára némi megrendelést, oltárképet.
Ebbe az 1873 ás évbe esik első nagyobb nyilvános sikere: a bécsi világkiállításon "Delelő nyája" meghozza számára a művészeti érmet s a kép egy amerikai műbarátban vevőre is talál. Ettől fogva az állatképre fordítja minden gondját és szeretetét. Nem mintha az arcképpel végképp szakított volna, hisz 1876-ban a Szabadelvű Klub számára megfesti Deák Ferencet, tőle való Tisza Kálmán, Zse-dényi, Szögyény, Sennyei, Wenckheim Béla, Kossuth Lajos, Széchenyi István arcképe is. Mindezek már Budapesten készültek, ahova 1874-ben tért vissza s ahol már mint jó hírnevű, kiváló festőt fogadják. Legkedvesebb tárgyát, a kosokat, juhokat, bárányokat a legnagyobb gonddal, mindenkit meglepő készséggel és nagy számban festi, híre már meg van alapozva, a királyné is megrendel nála egy ilyen "speciális" képet. De a megerőltető intenziv munkásság veszedelmes bajnak lett okozójává: a művész heves szembajba esett s abba kellett hagynia a festést.
Pállikot, a szívós akaratú és pozitív elméjű embert nem ejtette kétségbe ez a váratlan sorscsapás. Kitűnő zeneértő volt s hangja tiszta csöngését sokan megcsodálták. Elhatározta tehát, hogy ezt a másik talentumát fogja kiaknázni. Operaénekessé lett. Egykorú német lapokban olvassuk, hogy első ízben Boroszlóban lépett fel, ahonnan Berlinbe vitte útja. "Ricardo a neve egy, Berlinben eddig ismeretlen hőstenórnak - - írja ez a lap -aki ma először lép fel a Norma Sever-szerepében. A művész magyar ember, igazi neve Pállik Béla s állítólag boldog birtokosa a magas C-nek." Énekelt Dortmundban, Brémában, Kölnben, Weimarban, Düsseldorfban is és Szana hírt ad arról, hogy mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Mintegy öt évet tölt színpadon, de mihelyt szembaja elmúlt, Ricardo visszaváltozott az igazi, a régi Pállik Bélává. A tenorista birkákat vásárol Düsszeldorfban, műtermet bérel s nagy hévvel folytatja festő-tanulmányait. Két életnagyságú birkafej s az "Etetés" Németországban feltünést keltenek. S Pállik hírben meggazdagodva, egészségesen tér vissza 1887-ben Magyarországba.
Eleinte Tatán telepedett le, Esterházy Miklós gróf kastélyában, aki nagyon hasznát vehette a sokoldalú művésznek. Pállik lett a grófi kastély színházának intendánsa, igazgatója, festője s azt mondják, egyik énekese is. A tatai színház és télikert falképei tőle valók. Birkatanulmányait itt is nagy szorgalommal festette s folytatta ezt a rövid tatai tartózkodás után Budapesten is.
A "birkapiktorra" a nyolcvanas és kilencvenes években a kitüntetések és elismerések egész sora várt. Már 1884-ben megvették "Delelő" című képét a Nemzeti Múzeum számára. Öt évvel utóbb ugyancsak oda vándorolt "Akol" című festménye. 1892-ben a Képzőművészeti Társulat kiállításán "Bégető kosa" elnyerte a Ráth-díjat, 1895-ben ugyanott "Negretti kosa" a kis állami aranyérmet. Végül 1897-ben "Kosok az akolban" című festményét a 2000 forintos Társulati díjjal tüntették ki. A közönség pedig mindenkor a legmelegebb elismerésben részesítette müveit. Népszerűsége sohasem csökkent, aminek egyik titka az, hogy Pállik nem lankadó szorgalommal és buzgalommal dolgozott továbbra is.
Némely birka-képéhez nemcsak a vázlatok és tanulmányok egész sorát készítette, hanem kisebb méretben teljesen ki is dolgozta a képét, pedig ez csak előtanulmány gyanánt szolgált a végleges, nagyobb méretű festményhez. Ily tanulmányok érdekes sorozata volt látható a Műcsarnok ez év őszén rendezett Pállik-kiállításán.
Termékeny ecsetje alkotásainak száma meglehetősen nagy. Amit belőle régi katalógusokból, hírlapokból, feljegyzésekből össze bírtunk állítani, azt e lap "Adatok művészetünk történetéhez" című rovatában tesszük közzé.
Meghalt, 1908 július 7-ikén, Budapesten.
