Művészek » Molnár C. Pál

Molnár C. Pál

Molnár C. Pál

1894 - 1981

Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi és díszítő festő.

Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő volt a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként a fia.

1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921-22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.

1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. 1926-ban Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál c. festményével három évre ösztöndíjat nyert Gerevich Tibor által a római Collegium Hungaricumba. Az 1930-as évektől a festészet alkotói tevékenységének fő területe. Budapesti műtermében alkotott, nyaranként pedig Zsennyén, közben számos egyházi és állami megbízást kapott freskófestésre mind Budapesten, mind vidéken. Egyéni és csoportos kiállítások rendszeres résztvevője volt.

Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat az ő egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, kinek nem kellett "külön" alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig festett, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója.

 

 

<
>
X