Művészek » Báthory Júlia
Báthory Júlia avagy franciául Juliette de Bathory (Budapest, 1901. december 31. – Pécsvárad, 2000. május 3.). Munkácsy és Magyar Örökség díjas üvegművész, a magyar üvegművész-képzés megteremtője.
Budapesten született, Debrecenben nevelkedett. Gimnáziumi tanulmányai után a müncheni Staatschule für Angewandte Kunst diákjaként a korszak híres porcelánművésze Adalbert Niemeyer tanítványa lett. Iskolatársa volt Kovács Margit, akivel életre szóló barátságot kötött. A Deutscher Werkbund bölcsőjének számító München a formai egyszerűség, a praktikusság, és esztétikum egységét hirdető szellemiséget oltott Báthory Júliába, mely egész későbbi munkásságát meghatározta. A húszas évek végén a dessaui Bauhaust látogatja, majd Drezdába utazik, ahol Wilhelm von Eiff, Bruno Mauder, és Anton Peter Witt révén az üvegcsiszolás művészetével ismerkedik meg. Németországi tanulmányai végeztével művészi munkásságát teljes egészében az üvegművészet felé fordítja.
A szecessziótól kezdve az autonóm üvegművészek zöme más művészi területről „nyergel át” az üveg médiumára ekkor. Még legismertebb kortársai is így tesznek: Maurice Marinot festőként debütál Matisse szalonjában, melynek 1932-től Báthory Júlia is tagja lesz, René Lalique pedig ötvösként kezdi karrierjét. Báthory Júlia ezen fölül - a műalkotás folyamatát teljes egészében kézben tartva - saját maga által tervezett formáiba, maga csiszolja bele egyedi „üvegreliefjeit”.
Báthory Júlia 1930 végén Párizsba költözik, és megérkezése után 2 évvel már a Matisse alapította Salon d’Automne kiállítója. 1933-ban alapítja meg a La Girouette Stúdiót, mely ekkor a nagynevű Printemps, a La Crémmaiere, és Cartier és Christofle áruházakkal kereskedik. Személyes jóbarátja, André Kertész, az aki művei tárgyfotóit készíti. Kezdetben vele tart Kovács Margit is, többször látja vendégül Radnóti Miklóst és feleségét. Műveit Párizs városa, és a Louvre is megvásárolta. 1937-re elér szakmai sikereinek csúcsára, az 1937-es Párizsi Világkiállítás Elismerő Oklevelét kapja, műveit nagy sikerrel állítja ki a Magyar Pavilonban is.
A francia közönség nagy szeretettel fogadta, és elismerő kritikák sorát kapta. 1937-ben A. Rivir így ír: „… örvendünk a tehetségnek, amit Báthory Júliában köszönthetünk, és aki különleges technikák tudója. Óriási pannókat alkot, ahol a csiszolt rajz reliefként jelenik meg: titka mindmáig megfejthetetlen. … az ember csodálkozik, vajon nem platina vagy arany-e mégis. Mint látjuk, amit tesz különleges művészi irányzat, … eredetisége, főleg hogy egy képviselője van, igen ritka.”
Magyarországon ekkor még nem volt üvegművészeti képzés, az „üveges” szakma is csak 1922-ben nyert polgárjogot. 1920 után csak 7 üveggyár volt Magyarországon, melyek nagy része ipari üveget gyártott igen silány minőségben. A háború során stúdiója, amit akkor a Budafoki útra menekített egy egykori kerékpárüzletbe, jórészt megsemmisült. Az ostrom alatt és után többször ki is rabolták. Báthory Júlia 1949-re elkészítette a főiskolai és egyetemi szintű iparművészképzés programját, ami ekkor nem valósulhatott meg. 1953 és 1970 között a Képző és Iparművészeti Gimnáziumban kifejlesztett egy olyan műhelyt és oktatási központot, mely Európában is ismert volt. Geoffrey Beard Báthory Júlia művészetpedagógiai munkásságát Harvey Litterton és Dominick Labino, az amerikai Toledoi Egyetem üveg-intézetének alapítói, Stigh Lindbergh, a stockhomi Konstfackskolan professzora, Samuel J. Herman, a londoni Royal College of Art tanára és René Rubichek neve mellett említi.
1959-ben házasságot kötött Szilágyi János festőművésszel, s onnantól ő nevelte a művész három gyermekét. Szilágyi András később tanítványa, majd maga is üvegművész lett, később ő gondozta a Művésznő örökségét. Báthory Júlia a hetvenes-nyolcvanas években hallgatott, pontosabban hallgattak róla. Visszavonultsága ellenére terveket készített, munkásságát rendszerezte. Visszatérésének első állomása az 1992-es életmű-kiállítás volt. Ekkor választotta rendes tagjává a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, nyerte el a Pro Arte Vitraria kitüntetést, és a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjét. Élete utolsó éveiben is aktív maradt, terveket, rajzokat készített, elveszett művei újrakivitelezésében működött közre. 2000. május 3-án hunyt el. Az az évben elnyert Magyar Örökség díjat már nem tudta személyesen átvenni. Halála után néhány hónappal nyitotta meg kapuit a Báthory Júlia Üveggyűjtemény, fia Szilágyi András és menye, Kovács Júlia üvegművészek áldozatos munkájának köszönhetően, akik mai napig ápolják örökségét.
