Művészek » Basch Andor

Basch Andor

Basch Andor

1885 - 1944

Asszimilált, vagyonos zsidó családban született. Édesapja, Basch Gyula neves festőművész volt, anyja, Krausz Róza, az ugyancsak dúsgazdag, 1882-ben nemesített megyeri Krausz családból származott. Basch Gyula (1851-1928) korának egyik elismert arcképfestője volt.

Basch Andor művészeti tanulmányait 1904-ben a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd Párizsban, a Julian Akadémián folytatta, ezután egy évig Henri Matisse magániskoláját látogatta. 1908-tól a nagybányai festőiskolában dolgozott, Ferenczy Károly mellett.

Eleinte klasszicizáló aktkompozíciókat festett. Az I. világháborúban a sajtóhadiszálláson mint hadifestő működött. Első kollektív kiállítását Ernst Múzeumban rendezte 1919-ben. Később 1922-ben, 1924-ben és 1933-ban is tartott itt kiállításokat. 1925-1931 között Franciaországban dolgozott, majd Budapesten telepedett le, ahol tájképeket, aktokat és csendéleteket festett.

Basch Andor művészetére döntő hatással volt az a csaknem két évtized, amelyet Párizsban töltött. Itthoni tanulmányait követően édesapja, az elismert arcképfestő Basch Gyula tanácsára indul 1904-ben a “művészetek fővárosába”. A modernizmusok kibontakozásának időszaka ez, és Basch az akadémikus Julian festőiskolát hamarosan Matisse műhelyével cseréli fel. A háborús évek után 1925-ben érkezik újra Párizsba, “hol akkoriban legnagyobb a forgatag a modern festők körül, - legnagyobb a ’hausse’ Picasso-ban, Dufy-ben, Sécognac-ban, Rouault-ban, Utrillo-ban. Kiállít a modern ’Salon’-okban, díszhelyet s jó kritikát kap és magas árakon adja el képeit. De idegennek nehéz a párizsi terrénum, sok esztendeig kell ott harcolni az igazi elismerésért. Mire révbe jutott volna 1931-es párisi, majd zürichi gyűjteményes kiállításával, addigra beállott a ’crise’” - foglalja össze az itt eltöltött éveket festőbarátja, Herman Lipót 1936-ban.

1935 körül, utolsó korszakában vált igazán jeles festővé, amikor szálkás technikájú, izgatott hangulatú szobabelsőit és csendéleteit festette. Alapító tagja volt a Szinyei Merse Pál Társaságnak. 1925-1931 között Párizsban élt majd Budapesten telepedett le. Munkáival sűrűn szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, jelentős anyagi és erkölcsi sikereket ért el.

Magyarország német megszállása után, 1944. június 24-én Budapesten öngyilkos lett. Pontosan tisztában volt azzal, hogy mi vár rá a kikeresztelkedett világhírű alkotóra, akit a kor már csak egy egyszerű elpusztítandó zsidónak tartott.

<
>
X