Művészek » Barabás Miklós
A nagyenyedi kollégiumban kezdett tanulni, ahol egészen fiatalon elkezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-es bécsi tanulmányútján, a Képzőművészeti Akadémián Johan Ender tanítványa volt. Ezután visszatért Kolozsvárra, ahol Barra Gábortól elsajátította a litográfia technikáját. 1831-től két évet Bukarestben töltött, ahol sikeres arcképfestőként dolgozott. 1834-35 között, Itáliában tett tanulmányutat, amely során megtanulta William Leighton Leicht angol festőtől a vízfestés és egy teljesen újfajta természetábrázolás technikáját. Velencében elkészítette Veronese Európa elrablása című képének másolatát, melyet 1835-ben már Pesten mutatott be nagy sikerrel. Ettől kezdve Pesten dolgozott és nagy része volt az itteni művészeti élet felvirágoztatásában. Ő volt az első olyan festőnk, aki megrendeléseiből meg tudott élni, ezt főleg annak köszönhette, hogy az arcképfestészet minden műfajában és technikájában és a jellemábrázolások terén is kiemelkedő művész volt. A kor szinte összes jelentős alakjáról (Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, stb.) portrét készített. Igazán jelentős munkái ebben a műfajban születtek, de a portréfestészet mellett festett zsánerképeket és tájképeket is. 1836-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Képeinek egy része a kor szelleméhez igazodva biedermeier hangulatot áraszt. Az 1850-es 60-as években csökkenek megrendelései, ekkor fényképezésből és oltárképfestésből élt. 1859-ben megteremtette a Képzőművészeti Társulatot, amelynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. 1867-ben Pest képviselője volt. Műveiből 1948-ban a Szépművészeti Múzeumban, 1995-ben a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban rendeztek emlékkiállítást.
