Blog » Egy lappangó festmény Feszty Árpádtól
2016. 05. 02.
Hic mortui vivunt et muti loquuntur. – Itt a holtak élnek és a némák beszélnek.- olvashatjuk sokszor könyvtárak, levéltárak ajtaján. De nemcsak a régi nyomtatványok és iratok képesek mesélni régi időkről és elfeledett titkokról, hanem bizony a műalkotások is. Ha avatott kézbe kerülnek, nem csupán alkotójuk azonosítható, hanem segítségükkel akár különleges történetekre is fény derülhet. Nincs ez másképpen a Brunerszky Galériába került Feszty Árpád által készített festmény esetében sem, melynek vizsgálatát Nagy Emil festménybecsüs és Görbe Márk művészettörténész, a művész monográfusa végezte. A továbbiakban a kettejük szakvéleményéből idézünk, melyből azt is megtudhatjuk, milyen lépésekben történik, és milyen összetett feladat egy műalkotás vizsgálata.
1. Milyen jelekből következtethetünk arra, hogy Feszty Árpád a festmény alkotója?
Az alvó prímást ábrázoló festményen a Brunerszky Galériába való érkezésekor nem látszott szignatúra. A festmény kvalitása, biztos kompozíciója és a kiegyensúlyozott kolorizmusa azonban egyértelművé tette, hogy egy elsőrangú XIX. századi alkotó művével van dolgunk. A műhöz tartozott két dokumentum, melyek egyike egy 1947-es írás volt – egy akkori eladó levele, hogy az „alvó cigányt hegedűvel” ábrázoló kompozíciót Feszty Árpád készítette, valamint a festő lányának 1971-es igazolása, mely szerint az adott képet édesapja festette. Bár mindkét dokumentum valódinak tűnt - koruk, valamint a birtokomban lévő Feszty Masa írásokkal való összevetés okán – természetesen nem ezek voltak a perdöntő bizonyítékok az attribúció során – hanem csupán megerősítést jelentettek. Lényeges volt azonban a festmény tisztítása során előbukkanó – a jobb sarokban lévő – Feszty Árpád szignatúra, melyet valamelyik előző tulajdonos lefestett. Eltüntetésének oka a második világháború, illetve az azt követő államosítások ellen való védekezés lehetett, ugyanis ezek során előszeretettel foglaltak le olyan neves alkotóktól származó műveket, mint amilyen Feszty is volt. A művész egyéb szignóinak írásképével megegyező kalligráfiájú aláírás kétségtelenné tette az alkotó személyét, melyet egyébként mind az ecsetkezelés, mind a kompozíció és a rá jellemző téma is megerősített.
2. Mikor készülhetett a festmény?
Egy alkotás keletkezési idejének vizsgálatakor stíluskritika, valamint a festménynek a művész egyéb munkáival való összehasonlítása lehet segítségünkre. Mivel Feszty esetében egyelőre nem rendelkezünk kiadott ouvrekatalógussal (egy adott művész összes művét tartalmazó lista), így egyelőre jegyzeteimre hagyatkozhatunk. Az általam ismert háromszáz Feszty-alkotással összevetve feltűnik, hogy a tárgyalt festmény kompozíciójában nagy hasonlóságot mutat a művész 1912-es kiállításán szereplő Temetés után című képével, melyen a fiát gyászoló Szűzanya látható egy olajmécses által megvilágított asztal mellett. Ugyanez a kompozíció, fényhatás és hangulat lelhető fel az „alvó prímást” ábrázoló festményen, tehát születése erre az időszakra tehető. Feszty Árpád utolsó évei során született festményeit – leánya visszaemlékezései miatt pontosan ismerjük. Ezek szerint édesapja 1907 és 1909 között műkereskedők megrendelésére kisebb méretű parasztportrékat, tájképeket készített. Olyan nagyigényű és méretű kompozíció, mint az alvó prímás, nem fordult elő köztük, mert erről biztos említés történt volna. 1910 és 1911 folyamán Feszty kölcsönt vett fel és kizárólag az 1912-es kiállításának művein dolgozott. Ezen a tárlaton aztán százötven képe szerepelt – vagyis feltehetően mindegyik, amit az elmúlt két év folyamán festett, de még azok a vázlatai, kis képei is, melyek addig műtermének sarkában porosodtak. A tárgyalt kép – melynek mérete és kvalitása okán mindenképp szerepelnie kellett volna a tárlaton – nem található meg a katalógusban. Ebből az következik, hogy ekkor valószínűleg még nem került megfestésre. Tehát a művész 1914-es betegségét és halálát figyelembe véve, az alvó prímást ábrázoló alkotásnak 1912 vagy 1913 során kellett keletkeznie, és ennek okán Feszty Árpád utolsó nagyszabású ismert művének kell tekintenünk!
3. Ki volt a festmény modellje, hogyan történt kiválasztása?
A festményen látható idős férfi – egyelőre – nem ismert más Feszty-képről, és a mivel a tárgyalt festményről nem maradt fenn korabeli leírás, így abból sem tudhattuk meg a modell személyét. A művész szülőhelyének, Ógyallának ismerőivel és a Feszty-leszármazottakkal való kommunikáció során azonban kiderült, hogy a festményen szereplő alakban felismerhető az ógyallai cigány hegedűs – „Flóris bácsi”, aki Feszty Árpád édesapja, Szilveszter kocsmájában húzta a talpalávalót a vendégeknek. A művész előszeretettel ábrázolt romákat, a cigányzenét pedig kifejezetten kedvelte, így nem csoda, hogy szülőfalujának ezt a jellegzetes alakját megörökítette.
4. Hol készült a festmény?
Feszty Árpád legtöbbször élő modell után festett, valószínűleg így lehetett ez esetben is. Mivel az öreg cigányprímást – anyagi és egyéb okok miatt - biztos nem hívta fel Pestre, egyértelmű, hogy a helyszínen kellett megörökítenie. Ennek helye valószínűleg nem az ógyallai Feszty-kúria volt, hanem a nem sokkal messzebb lévő kingyesi tanya, ahol a művész alkotóműhelye volt, és ahol a körkép alakjainak vázlatait is készítette a környéken lakó modellek segítségével. Feltehetőleg ebben a házban ült neki modellt az öreg Flóris.
5. Mi a jelentősége Feszty életében a műnek?
A festményen első pillantásra valóban egy alvó prímás látható, de mivel tudjuk, hogy Feszty élete utolsó éveiben igazi művésznyomorba jutott, betegségek kínozták, és sokat szenvedett, feltételezhetjük, hogy – akárcsak a komáromi Dunamenti Múzeumban őrzött Jeruzsálem felett című képen a halálára készülő Krisztus figurájában – ebben az alakban is a művész lelki önarcképét fedezhetjük fel. Ahogy a cigány hegedűs leteszi hangszerét – a művészete jelképét –, és kezére fekteti fejét pillanatnyi megnyugvást keresvén, Feszty is úgy vágyik a békére és pihenésre, melyben csak pár év múltán részesül, mikor a tenger melletti Lovranában 1914 pünkösdjén visszaadja lángoló lelkét Teremtőjének.